Letra de Kényszerleszállás
Elégtek mind a kalandregények. Minden jár nekem, tarolás! Könnyen, gyorsan, most! - csak ez a lényeg, Beindult a kézhez szoktatás.A paravánra tapad a tekintetem Árnyékbábos, kezén a Rossz meg a Jó. Cukrot szór, versét buzgón nyelem, Luxus elme-amputáció!Nem baj, meglásd nem fog fájni, pillanat és vége. Elszáll a kép, lefagy a gép, s a világ dicsősége. Elmúlik a "prófétáknak térdet, fejet hajtunk", a végjátékot néhány színes lovasra kell hagynunk.Az utolsó fedezetlen csekkem töltöm. Jó fej vagyok, édi mohó manó! Unokáimtól a Földet persze kölcsön - ördögi hitel-konstrukció!Kényszerleszállás egy süllyedő hajón. Ez a fenntartható fejlövés. A füledbe súgom-búgom biztatón: Húzd ki magad, repül a kés!Letisztul az ég aztán és elmúlik a tél. Körös-körül sivatag, már senki nem mesél. Nyálat, csipát kitörlöd, akkor persze már bánod, Egy meddőhányón ülve az Úr országát várod.Nem baj, meglásd nem fog fájni, pillanat és vége. Elszáll a kép, lefagy a gép, s a világ dicsősége. Elmúlik a "prófétáknak térdet, fejet hajtunk", a végjátékot néhány színes lovasra kell hagynunk.Szóval letisztul az ég aztán és elmúlik a tél. Körös-körül sivatag, már senki nem mesél. Nyálat, csipát kitörlöd, akkor persze már bánod, Egy meddőhányón ülve az Úr országát várod.