Letra de Lidocain
A vakerom szar, de a haverod vagyok, és a haverok a végén mindig győznek A nők is szeretik az olyan férfit, aki lépten-nyomon bántja őket, és megalázza Beléülteti, hogy a férfi az első, a nő a második; a műsor végül az agyába épül És elhiszi, hogy az egyetlen út, ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit, aki az útjába kerül És a gondjai elől hiába menekül a piába vagy bármi másba, ami szédít A dolgain ez már túl sokat úgy sem szépít, mégis kell neki valami, ami szépen lassan Mindent, de mindent, de mindent LeépítA vakerom szar, de a haverod vagyok, és a haverok előtt én mindig nevetek A filmeken, amiken otthon sírok. A haverod maradok ameddig bírok Ez a törvény íratlan, de a legszigorúbb, amit ismerek – Tudod, a heroinnál, meg a fegyvernél is durvább, amikor megerőszakolod A lelkedet, ahogy én teszem. És miattad teszem, hidd el nekem Én nem tetoválnék magamra semmit, ha nem érezném úgy, hogy így még inkább A haverod lehetek. A vakerom szar, ezen nem segíthetek Mégis, látok valamit, amit te nem Látok valamit, amit te nem – hogySzépen lassan mindenünk leépül Nemsokára elmúlik a nyár Minket egytől-egyig felzabál az élet Ezután mi vár?A saját fegyvered végez veled, aki látott téged, tudja milyen vagy A véredben van az élet, mégis fejjel lefele a sárban végzed Meghalsz, naponta kétszer látod magadat a műtőasztalon Bolonddá tett a kényszer. Tudom milyen, a választ is tudom A végén mindig minden kiderül, a haverom vagy, nem vagy egyedül A napba nézek és fázik a szemem Látom, amit te nemSzépen lassan mindenünk leépül Nemsokára elmúlik a nyár Minket egytől-egyig felzabál az élet Ezután mi vár?(…mi vár?)(Ezután mi vár?)A saját fegyvered végez veled, aki látott téged, tudja milyen vagy A véredben van az élet, mégis fejjel lefele a sárban végzed Meghalsz, naponta kétszer látod magad a műtőasztalon Bolonddá tett a kényszer. Hát én tudom, hogy milyen, és a választ is tudom A heroinnál, meg a fegyvernél is durvább, ha megerőszakolod A lelkedet, ahogy én teszem. És miattad teszem, hidd el nekem Én nem tetoválnék magamra semmit, ha nem érezném úgy, hogy így még inkább A haverod lehetek. A vakerom szar, ezen nem segíthetek Mégis, látok valamit, amit te nem Istenem! Valamit az égen, amit te nem Hát istenem! Az van, hogySzépen lassan mindenünk leépül (De te észre sem veszed) Nemsokára elmúlik a nyár Minket egytől-egyig felzabál az élet (De te fel sem fogod) Ezután mi vár?(Elég volt)